10 alkalmon keresztül kísértem Ábelt vezetőfejlesztőként, akinek új volt ez a szerep. A vezetője így reflektált az útra, amit Ábel megtett: Ábel átugrotta az árnyékát.
Ábel a folyamatunk közben magabiztos vezetővé vált, aki könnyedén hoz döntéseket, tudatosan kommunikál a kollégáival és meg tud bízni bennük. Ők pedig egyre önállóbbak, a csapat egyre jobb, Ábelnek olyan fejlesztésekre is jut ideje, amikre korábban sosem, és egy átlagos héten kb. 30%-kal több ideje jut a magánéletére.Segítek, hogy még jobb vezetőkké és boldogabb emberekké váljanak.
Az együttműködésünk Ábel csoportvezetői kinevezése után kezdődött. Ábel életében új volt a vezetői szerep. A többi csoportvezetővel és a menedzsmenttel való viszonyát az alárendeltség jellemezte, az ideje nagy részét operatív feladatokkal töltötte, a csoportjában nehéz volt a légkör és komoly kihívást jelentett számára, hogy kevéske szabadidejében feltöltődjön. Mindez sok frusztráció és stressz forrása volt.
A vezetője (Tamás) kért fel, hogy mentorként, vezetőfejlesztőként támogassam Ábelt abban, hogy szerezze meg az új pozícióhoz szükséges magabiztosságot, higgye el magáról, hogy képes erre. Tamás reménye az volt, hogy ezzel új lehetőségekre, folyamat-fejlesztésekre is nyílhat tér.
Első lépésként elkészítettük Ábel erőforrástérképét, (IMX ADV Tehetség riport), ami megalapozta Ábel önbizalmát és a folyamatba vetett hitét.
Ábel így utalt az erőforrástérképre: „Tudom, hogy nem csak késsel mehetek a házba, hanem van itt még fegyver, van itt még muníció bőven.”
Majd 10 alkalom keresztül beszélgettünk, az erőforrástérkép alapján kijelölt fókusz területek mentén
Ábel a folyamatunk végére elérte az eredetileg kitűzött célját. A szakmai és vezetői magabiztosságát mutató 1-10-ig terjedő skálán 6-ról 8-ra jutott.
Korábban nehezen hozott döntéseket és egy-egy döntéshozatal után hajlamos volt elbizonytalanodni. Ha valaki megkérdőjelezte egy korábbi döntését, az első, ami eszébe jutott, hogy valamit elronthatott. A folyamatunk végére Ábel odáig jutott, hogy egyrészt sokkal gyorsabban hozott döntéseket, másrészt pedig ha valaki esetleg utólag megkérdőjelezte ezeket, ő azonnal a megoldáskeresésre tudott fókuszálni, a fejlesztési lehetőséget kezdte keresni.
Abban is sokat fejlődött, ahogyan a cégen belül látja magát, különösen a többi csoportvezetővel és a menedzsmenttel való interakciókban. Az alárendeltség helyén megjelent az egyenrangúság, a partnerség.
Mindeközben az is sokat változott, ahogyan a feszült helyzeteket kezeli. A folyamat elején fejlesztendő területként jelölte meg azt, hogy ha valami feszültséggel találkozik, hosszasan puffog. A folyamat végére egy-egy puffogás (ami korábban órákon át elhúzódott) 5-10 percre rövidült és megjelent benne a tudatosság. A folyamat végén Ábel azt fogalmazta meg, hogy már nem akarja, hogy eltűnjön az életéből a puffogás. Időközben felismerte, hogy az, hogy olykor hangosan, látványosan kiadja a feszültséget, remekül segít az érzelmi háztartásának karbantartásában és arra mindig tud figyelni, hogy ez ne irányuljon közvetlenül a munkatársaira. A munkatársai visszajelzései alapján pedig ők is teljesen komfortosak ezzel. Egyedi, tudatos stresszkezelési technikát talált.
Ábel korábban mindent sajátkezűleg akart megoldani. Most ha a társosztályok fordulnak hozzá segítségért, szívesen segít, de egyébként nem avatkozik más osztályok munkájába. Addig halad egy-egy témával, amíg jó szívvel tud és utána elengedi. A saját osztályán pedig ahelyett, hogy pontosan megmondaná, kinek mit kell csinálnia, most csak a kezdő lökést adja meg és tudatosan azon dolgozik, hogy az önállóságban támogassa a kollégáit, bevonja őket a folyamatokba és bizalmat gyakorol feléjük.
Ezekkel párhuzamosan változott az is, ahogyan Ábel a jövőre tekintett. Ebben a tekintetben a 6-ról 8-ra jutott. A teljes homályból oda, ahol már tudja, merre akar elindulni: „Végre látom a lehetőségeket, amik elém kerülnek és értékelem is őket.”
Ábel rendkívül kellemes személyiség. Imádom a humorát és nagyon hálás vagyok azért, hogy tanúja lehettem a fejlődésének, a kezdeti bizonytalanságból oda, ahol ő is jól érzi magát a vezetői szerepben és ezt a környezete is visszatükrözi, még a külföldi anyacégtől is mindenki elfogadja, elismeri őt, adnak a véleményére.
Nagy örömömre szolgál, hogy a folyamat ezzel nem ért véget. Más fókusszal tovább folytatódnak a beszélgetéseink és én repeső szívvel várom, hogyan folytatódik Ábel útja a kiteljesedés felé.
Első 3 szó, ami eszembe jut rólad:
Jókedv, felszabadultság, fejlődés
Nagyon jó hangulatú, vidámak a meetingek, még a számomra nehezebb témák közben is. Kedvesen, de határozottan irányítja Csilla az órákat és úgy mozdít ki a komfortzónámból, hogy közben az nem kellemetlen. Folyamatosan érzem a fejlődésemet és izgalmas visszanézni, ahogyan a célokat teljesítettük.
Iratkozz fel a levelezési listámra, hogy egy letölthető célmeghatározó anyaggal segíthesselek!
Ha még nem jártál nálam, egyeztessünk egy időpontot!
Az első alkalommal ismerkedünk, beszélgetünk. Te elmondod, miért és miben keresel segítséget, én elmondom, mit kell tudnod a coachingról/ folyamatról és hogyan tudok segíteni. A beszélgetés alatt mindketten érzékeljük a kettőnk közt kialakuló teret, szimpátiát, és ha létrejön a kémia, szerződünk egy konzultációs folyamatra.